Hello baebaes! Mizúúújs? Mint már azt említettem az előző bejegyzésemben, kedden találkoztam Elishával, viszont akkor még az azelőtti múltban voltam, szóval nem tudtam előre milyen lesz. Hú, ez olyan értelmes lett. Azt akartam kihozni ebből, hogy most nagyvonalakban elmesélem, milyen volt a talcsink. Mint minden hétköznap, Elisha kedden is dolgozott, ezért csak melója után tudtunk találkozni. Egészen addig abban a hitben voltam, hogy szerdán megyünk, amíg meg nem láttam, hogy reggel írt. Félálomban a telefonomat nézegettem, aztán látva, hogy mennyit írt, rögtön kinyíltak a szemeim. Elkezdtünk beszélni. Elnézte a dolgokat kicsit és csak azon a napon volt benn a tetkósa kb. 6-ig, én pedig még megígértem neki, hogy elkísérem. Úgysincs mostanában semmi dolgom azon kívül, hogy lassan elsétálok az autósiskolához és jelentkezem az egyik induló tanfolyamra, amiről e-mailben értesítettek. Megírtam tehát gyorsan még a kihívást kedden, aztán elkezdtem készülődni és elindultam. Szerencsére jó idő volt, szóval felvehettem a B.A.P-s haspólómat, ami nem mindenkinek nyerte el a tetszését, de erről majd később mesélek. A Kökiben találkoztunk, aztán onnan metróztunk a Deákra, ahol átszálltunk a 2-esre, onnan pedig a Blaháig utaztunk. Akkor már nagyon fájt a lábam és a nap hátralévő részét végigszenvedtem. Nem értem, mert ez a cipőm egy kicsit magasított és telitalpú és többször volt rajtam. Eddig még soha nem törte ki a lábam. Ennyire még egyik sem. Most úgy néz ki a sarkam, mintha valami drótokkal bélelt cipőben járkáltam volna egész nap. Mondjuk egy idő után úgy is éreztem, de én szépen végigszenvedtem benne a napot. Persze a tetkósig is elég sokat kellett sétálni. Mikor odaértem és azt mondták, hogy üljünk le, megváltásnak éreztem. Beszéltünk a nővel. Először Elisha, mert az egyik tetkóját még szeretné bővíteni, majd én jöttem. Beszéltem vele a BIGBANG-es tetóválással kapcsolatban, hogy egy feliratot szeretnék, aztán megadott egy honlapcímet, hogy nézegessem ott a betűtípusokat. Azóta is azt csinálom és van még több ezer oldal, de nem baj, végig fogom nyálazni. Időm mint a tenger jelenleg. Plusz az e-mail címét is megadta és majd Facebookon is bejelölöm. Először még megpróbálom pontosítani a terveimet és utána írok neki. A Mérlegeset is megemlítettem, hogy jó lenne, ha azt is megalkotná nekem, mert az interneten semmi használhatót nem találtam. A gyémántmackós tervemet is mondtam, hogy egy macit szeretnék gyémánttal. Arra mondta, hogy az tök jó és örültem, hogy nagyjából el tudta képzelni mire gondolok és meg tudja majd rajzolni nekem. Nagyon szimpatikus volt a nő és nagyon szép is! Aish! >< Szerintem egy kis ázsiai beütése is van. Ügyes, jófej és szép, ráadásul a tetkói is szuperek. Remélem minden rendben lesz az enyéimmel is. Egyelőre amiket az elsősorban fogok megcsináltatni az a Mérleges, a gyémántmackós, a BIGBANG-es és a Jiyongos. Miután végeztünk, elindultunk vissza a Kökibe. A lábam már nem csak szétszakadt, de gyönyörűen is nézett ki. Visszaérve először bementünk a Claire'sbe nézelődni egy kicsit, majd a Bijou Brigittebe szintén átgaloppoztunk. Vagyis csak ő, én átvonszoltam magam. Nézzetek hülyének, de egy hűséggyűrűt kerestem. Találni nem találtam, de mindenképpen fogok venni. Nagyon szépeket találtam, de szinte az összes nagy volt az ujjamra. Amelyik éppen jó volt, az pedig nem tetszett. A hűséggyűrű számomra egy jelkép lenne... nem arra, hogy sosem lesz senkim, mert örökké rá fogok várni. Ennyire nem vagyok hülye, én is tudom, hogy sosem fog összejönni. Azt jelképezi nálam, hogy mindig is szeretni fogom és egy nagyon fontos személy - a legfontosabb - lesz az életemben... akárcsak a tetoválás róla, amely ugyanezzel a jelképpel bír majd. Ezután Elisha vett egy jegeskávét, én pedig egy mojitot. Az volt a vicces, hogy én az eladócsajjal tök jól elbeszélgettem. Mondta, hogy fiatalos vagyok, erre válaszoltam, hogy ő is az. Mondta rá, hogy hát igen, ez van ha valaki nem piál állandóan, nem szolizik, nem drogozik, nem járkál el állandóan bulikba, meg ilyesmi. Mélyen egyetértettem vele és váltottunk még pár szót, aztán amikor elindultunk Elishával a tetóteraszra, mesélte, hogy ismeri a csajt és pont azt csinálja, aminek az ellentétével példálozott. Nos igen, kicsit meglepődtem, de attól függetlenül még abban a pillanatban szimpi volt és hát... who am I to judge her? Na amikor kiértünk, leültünk, cigizgettünk, beszélgettünk és a tetkómat tervezgettük. Persze megint sikerült magam leégetni azzal, hogy leszbikusnak tituláltam magam. Kérek mindenkit, hogy senki ne vegye sértésnek, aki a saját neméhez vonzódik, mert nekem semmi bajom nincs ezzel, sőt támogatok mindenkit, because LOVE IS LOVE... de ettől függetlenül én nem vagyok az. A barátnőim gyakran neveznek / neveztek leszbikusnak - de ezt én is ugyanúgy csinálom -, mert egy nem éppen férfias csávóba vagyok ugyebár szerelmes. Többször hülyéskedtünk már ezzel, amikor arra jártak. Most éppenséggel egy fiú és egy lány ment arra, amikor mondtam, hogy "ja, leszbikus vagyok", aztán elmentek, én meg így "nem, amúgy nem is", majd gyorsan meggondoltam magam és így: "vagy tudod mit? de, az vagyok, tök mindegy, úgyse lenne köze hozzá senkinek ha az lennék". Ahhoz se nagyon van köze senkinek, hogy kit szeretek, de mégis állandóan belepofáznak, szóval egy bizonyos értelemben egy cipőben járok a homoszexuális emberekkel. Ezután, ha már úgyis arról volt szó, hogy az idióták mindenbe belepofáznak, éppen mentünk visszafelé, aztán pár ott dolgozó megjegyzést tett... vagy arra ahogyan jártam a cipőben (ugyanis majd besz*rtam a fájdalomtól), vagy a ruhámra. Nem tudom melyik ihlette meg őket, de nem tudták visszafogni magukat. Mondani nem mondtak először semmi konkrétat, csak egy "úristent", amire én megálltam - természetesen nem néztem rájuk, nehogy már én nézzek a pórnépre - csak megkérdeztem Elishától, hogy ez nekem szólt-e. Ő azt mondta, hogy valószínűleg igen, szóval csak libbentettem egyet felsőmön, ami a haspólóm felett volt és testtartásommal jeleztem, hogy ha már úgyis mögöttem vannak, tökéletes pozícióban vannak ahhoz, hogy kinyalják a s*ggemet. Az egyik odaszólt, hogy jól odatettem magam, mondom: mert nekem van mit odatenni. Asszem azt mondta rá, hogy naiv vagyok, de lássuk be... ha az alakomról van szó, akkor nem igazán van mit szégyelnem. Mármint ahogy fel voltam öltözve, az jó volt az alakomhoz, a hasam lapos volt, a hátsófelemmel és a combommal nem vagyok megelégedve, de egy fekete hosszúnadrág volt rajtam, ami rásimult és a pozitív oldát hangsúlyozta ki annak. Legalább tudom mi áll jól nekem, még ha nem is vagyok tökéletesen megelégedve magammal. Megkeseredett Tescos dolgozók. Elég vicces. Mindig annak a legnagyobb a szája, akinél a legkevesebb van. Legyen az ész, pénz, jókedv, bármi. Az utálkozás egyik legfőbb oka a féltékenység és a ostobaság. Hupsz. Volt köztük már nyanyábbkorú is. Az mégis mit gondol magáról, őszintén? A másik pedig, hogy miért jó ez? Sosem értettem. Mondjuk lehet, hogy van egy csaj, akinek nem tetszik az öltözködése, mert szerintem az k*rvás, vagy mit tudom én... megállapítom magamban, oké, de akkor sem kezdek beszólogatni neki. Mi közöm és jogom van hozzá? Semmi. Az egész embert attól még nem ítélem el, ha maga a viselkedése nem közönséges. Én is... az év 364 napján úgy elrejtem mindenemet, hogy az Isten sem tudja megállapítani milyen alakom van. Egy ilyen alkalom van egy év alatt, akkor is erről ítélnek meg. Érdekes. Gondolkoztam rajta, hogy benyögjem mosolyogva, hogy remélem jó a Tescoban dolgozni, vagy hogy nagyon feltűnően féltékenyek, vagy, hogy csak megtépjem-e kicsikét, de lépve párat elég gyorsan elterelte a figyelmemet a lábamban lévő fájdalom és onnantól még feltűnőbben sz*rtam a fejükre. Ezután még sétáltunk kicsit... a buszig, ahol elváltak útjaink. Lassan hazasántikáltam, itthon pedig megválva a cipőimtől... hát egy kicsit felszabadító volt, de nem mondom, hogy nem fájt utána is. Még mindig fáj és gyönyörűségesen néz ki az egész sarkam, tényleg.

Na ki szereti itt a gyerekeket? Tegye fel a kezét! Oké, akkor ti elmehettek és a maradék senki nyugodtan olvassa tovább. Ha van olyan, aki nem rajong értük, akkor bocsika, nem állt szándékomban lesenkizni, csak feltehetően nem nagyon van a közelben olyan ember. Rajtam kívül. Oké, ha úgy vesszük, ez is elég erős kifejezés, hogy utálom őket. A nagy részüket nagyon ki nem állhatom. Sokszor ez a szülőnek róható fel, ugyanis a gyereket nem árt ám néha-néha nevelgetni is, nem csak kitörölni a kakis popsiját. Habár nem értek a gyerekekhez és nem is vagyok oda értük, jópár szülőnél tudom, hogy jobb lennék. Szigorú lennék, de igazságtalan. LOL. Just kidding, szigorú, de igazságos szülő leszek(?). Ájfont nem fog kapni 10 évesen és nem fogom neki engedni, hogy olyan legyen, mint a mai kölkök és tinik többsége. Nem fogom engedni, hogy a társadalom fertője magával rántsa... csak egy bizonyos mértékig, amíg az egészséges. Piercigje nem lehet, csak az orrában - feltéve ha lány lesz -, máshol undorító... oké, most megint túloztam. A köldökben is jó, ha valakinek van hozzá alakja. Azonban a Monroe piercing, vagy mi az... meg a szemöldögpiercing a két halálom. Amikor meglátom, pont úgy nézek ki (csúnyább verzióban), mint Nana, hogy... "mégis... miért"? Na, de most ezen még nem nagyon kell gondolkoznom, mert ha nem tőle lesz gyerekem, akkor nem lesz gyerekem. Igen, ezt megaszondtam ám. Vagy ki tudja hogyan alakul az életem, viszont ha lesz hozzá stabil hátterem - és elég energiám -, biztosan örökbefogadok majd egy gyereket. Egészen addig... utálkozom, ha meglátok egyet. Nya, de ezzel a kis bevezetővel igazából arra akartam kilyukadni, hogy ma itt voltak a rokonok. Az unokabátyám, az unokanővérem és a nagynéném. Eddig oké... na de nem ilyen könnyű ám az élet. Az unokanővéremnek, Sarahnak van egy fia, Stevie, aki önmagában tényleg egy tündéri gyerek - még ha ma sikerült is felcsesznie. A pokolfajzatok viszont az unokabátyám gyermekei, egy lány meg egy fiú van. Ma annyira kiidegeltek. Nem tudom miért lehetett ez, talán az idő miatt, talán a vértengerem miatt, vagy egyszerűen csak ki nem állhatom őket. Ma különösen nem ment az, hogy eljátsszam, minden oké. Néha szoktam mosolyogni, jópofizni, de ma nem így volt. Éppen egy projecten dolgoztam, amikor kocsicsapódást hallottam. Tudtam, hogy tuti nem az anyám, mert még nem volt annyi idő. Ezzel együtt azzal is tisztában voltam, hogy kínkeserves órák elé nézek. Azonnal ráírtam Elishára, akivel sikerült egy elég vicces helyzetet generálnunk. Írtam neki, hogy "hé, figyu, csinálj már úgy mintha nagyon nagy szükséged lenne rám és muszáj lenne itt maradnom veled". Mondanom sem kell, hogy nem volt kedvem kimenni a rokonokhoz, de hála az égnek (sarcasm) a gyerekek bejöttek magukról is. Először csak az unokabátyám gyerekei, aztán végül Stevie is. Az elején még tényleg igyekeztem... nagyából 5 percig, de egyszerűen mindennel kiidegeltek. Elishával közben azt játszottuk, hogy eltört a lába és muszáj ott maradnom vele és tartanom benne a lelket, amíg az anyukája haza nem ér és el nem viszi az SZTK-ba. Közben rejtett beszélgetéseket folytattunk, mint például:

Elisha: Egyebkent emlekszem azokra a viragokra, tudod azokra a szepekre amik a szomszedban voltak... OTT VANNAK MEG?
Cassie: PERSZE...
Elisha: Szivesen kernek. REMELEM hamar nyilnak, mert olyan nyarias viragok... Bar az eso lehet tonkretenne oket... fuuu viszont HAMAROSAN megjelenik az az uj horror a moziban, elmehetnenk arra is. lehet anyuek is ELMENNEK ra, bar nem hiszem hogy a baratjat ra tudna venni xD

... ééés ehhez hasonlókat. xD A gyerekek viszont. Ah... na, nem is tudom mivel kezdjem. ELőször is az, hogy állandóan bejárkáltak ide. Ki-be rohangáltak, mintha átjáróház lenne, üvöltöztek és persze engem is nyaggattak. Sokszor próbáltam figyelmen kívül hagyni őket, de olyankor rájukvetettem egy műmosolyt, ami nem tudom nekik mennyire esett le. Szegény macskát is nyúzták, azonban okos volt és elszaladt, majd azzal az erővel el is bújt. Azután engem nyúztak, hogy hol a macska. 100-szor mondtam nekik, hogy elszaladt és nem tudom. Jaj, aztán a kiscsaj... egy kicsit felcseszett azzal, hogy az ékszerállványomat elkezdte cseszegetni. Illetve az azon lévő ékszereket. Akkor lett elegem igazán. Oda is szóltam, hogy "ne vedd le", meg igyekezve találni egy kifogást "le fot dőlni az egész"! Elég erélyesen. Lehet velem van a gond, de én megtanítanám azért a gyerekeimet, hogy mindent a szemnek, semmit a kéznek. Ne szedegesse már le a cuccaimat. Egyszer még mikor kisebb voltam, akkor is anyum egyik régi barátnője meglátogatott minket és persze hozta a gyerekeit. Nem voltam sokkal idősebb náluk, de már akkor sem bírtam. Voltak mindenféle apró játékokból álló gyűjteményeim, amiket nagy becsben őriztem, erre ők elkezdik össze-vissza pakolgatni, meg a szájukba venni. Az anyjuk persze nem szól rá, én pedig akkor abban a korban voltam, hogy előbb bőgöm el magam ezért, minthogy szóljak érte. Volt olyan is ma, mikor bejöttek - persze mindannyian az én nyakamon lógtak - és mondták, hogy itt fognak játszani, meg minden. Hát mondom k*rvajó lesz. Egyszer volt, hogy csak a kis Stevie jött be egyedül. Na az a gyerek magában egy kis édibogyesz. Hozott négy autót, amiket mutatott nekem - nem mintha nem az enyém lett volna kiskoromban és nem tudtam volna hogy milyenek -, de azért ott mutogatta, én pedig beszálltam a játékba. Megkérdeztem, hogy melyik tetszik neki a legjobban, meg kaptam is tőle a négyből kettőt, a sárgát és a kéket. Ezután kiment és egy kicsivel később úgy jött vissza, mintha kicserélték volna... ugyanis a két sátánkával volt. Remélem, hogy a jövőben nem nagyon lesznek rá negatív hatással és elég erős személyisége lesz ahhoz, hogy ne tudják még jobban lehúzni. Ugyanis az a két gyerek elég rosszul nevelt. Nem akarok gonosz lenni, nem is ítélkezem a szülők felett, de ez tény... és nem csak én mondom. Amikor hárman jöttek be, Stevie megint hozott autókat, amiket letett az asztalomra, aztán valamit beszélgettek ott és csak annyit vettem ki az egészből, hogy "csiga", meg, hogy "hozom". Azonnal felkaptam a fejem, utánakiabálva, hogy "mit hozol?" Nos igen. Én nagyon szeretem a csigákat, tényleg... de b*sszus, ne hozza már be ide és tegye az asztalomra. Na itt cseszett fel azzal, hogy odasétálva megfogtam a csigákat és mondtam neki, hogy vigye ki, erre ő nemmel felelt. Na jól van, ki is mentem, nem érdekeltek már úgy a rokonok sem igazán, sőt eddig sem ők zavartak. Kivittem az udvarra - a gyerekek követtek - és letettem a csigákat. Ezután kicsit kinn maradtam és beszélgettem a felnőttekkel. A kérdés persze azonnal feljött az unokabátyámtól, hogy "mikor lesz lagzi?" Hát mondom, majd ha újranősülsz. ... Oké, ezt csak a fejemben mondtam, de ezek a kérdések már, komolyan. Ezután, 10 percre rá a nagynéném: "mikor lesz esküvő?" NE MÁR! Mondtam is nekik, hogy nem vagyok egy házasságpárti, szóval ezt úgy ahogy jött, el is felejthetik, hogy ha az én "esküvőm" a téma. Még egy kicsit kinn voltam, aztán már eléggé zavart, hogy a gyerekek bent, én pedig kint, ezért bementem, hogy lássam mit csinálnak. Régen gyűjtöttem a LPS állatkákat (a régebbieket, amik még jól is néztek ki)... tudjátok, amelyek ilyen mágnesesek és mozog a fejük. Na, abból nagyon sok van nekem valahol és az egyiket az asztalomon tartom. Egy pocok, vagy micsoda. A kislány éppen fogdosta, meg az asztalomra nyúlkáltak, amikor beértem. Nem mondtam semmit, de nem voltam túl boldog abban a pillanatban. A lány megkérdezte, hogy mi az, aztán, hogy hazaviheti-e. Azt válaszoltam, hogy "ne haragudj, de ezt nem". Nem gondolom, hogy irigy vagyok. Sok dolgot vittek már el innen, de ezeket nem szeretém odaadni senkinek, csak majd a saját gyerekeimnek. Nem sokkal ezután kimentek, aztán elindultak haza. Szerintem amúgy a rokonok is észrevették rajtam, hogy nem nagyon bírom ezt idegekkel. Annyira nem zavar a dolog. Most az egyszer nem voltam hajlandó jó képet vágni ahhoz, hogy rajtam lógnak akaratom ellenére. Egy ilyenen most túl vagyunk, úgyhogy egy ideig talán nyugalom lesz. Legalábbis nagyon remélem. Az egyik gyerek, nevezetesen Stevie eldobott egy ilyen nedves zsebkendőt csak úgy, amikor kint voltunk már és köszöntünk el egymástól. Igen, én vettem fel pofahúzással együtt... ezután a másik is követte a példáját... de azért a szülei nem szóltak rájuk. Végül azt vettem észre, hogy amikor az autóban ültek, tisztes távolságból aranyosak voltak. Aranyosan mosolyogtak, integettek, csak a közelembe nem szükséges jönniük.

Oh, még egy érdekesség... ez kicsit talán undi lesz egyeseknek, de tudjátok, hogy a kutyanyál elvileg fájdalomcsillapító, meg gyógyító, meg mindenféle jóságos hatással bír. Nos... miután elmentek a rokonok, kicsit leültem az udvarra. A kutyusom odasétált és spontán - nem úgy ahogy puszit szokott adni -, rendesen elkezdte nyalogatni a sarkamon lévő elég csúnya sebet. Én csak néztem, hogy ez mit csinál, de annyira édes volt. Ki is tisztította és esküszöm, nem is fájt már utána annyira. Mondjuk, a másikkal is megcsinálhatta volna még azért.

30 napos BIGBANG kihívás

01. nap: A BIGBANG dal, aminek köszönhetően VIP lettél
02. nap: Kedvenc BIGBANG dalod
03. nap: Kedvenc BIGBANG fotósorozatod
04. nap: Kedvenc G-Dragon frizurád
05. nap: Kedvenc Taeyang "szem-mosolyod"
06. nap: Kedvenc Daesung "szem-mosolyod" fellépésed
07. nap: Kedvenc "panda szemű Seungri" képed
08. nap: Kedvenc T.O.P öltözéked
09. nap: Kedvenc BIGBANG párosod
10. nap: Kedvenc díjátadós képed díjátadód
11. nap: Kedvenc BIGBANG MV-d
12. nap: Kedvenc kacsintásod a Come To Play műsorból
13. nap: Egy lehetséges első barátnő Taeyang számára. Miért?
14. nap: A BIGBANG tag, akivel járnál és / vagy összeházasodnál
15. nap: A BIGBANG tag, akinek szívesen lennél a legjobb barátja
16. nap: A BIGBANG tag, akinek szívesen lennél a testvére
17. nap: A BIGBANG dal, ami sokat jelent számodra / hozzádszól
18. nap: Kedvenc BIGBANG tagod és a kedvenc képed róla
19. nap: Egy interjú / dal / MV / stb, aminek köszönhetően megszeretted a biasodat
20. nap: Kedvenc G-Dragon által szerzett dalod
21. nap: Kedvenc fancamed
22. nap: Kedvenc BIGBANG szóló dal
23. nap: Kedvenc BIGBANG dal / MV / stb. együttműködésed

24. nap: Akármi, amit szeretnél
Kreatív készítő strikes again! Akármi? Bármi? Oké, akkor tessék, itt van mindenkinek egy videó, ami az egyik személyes kedvencem. Meg plusz két videó: ONE, TWO.

25. nap: Kedvenc jeleneted a BIGBANG TV-ből
Nincs. Igazából szerintem meg sem néztem, legalábbis nem végig. Volt egyáltalán rendes BIGBANG TV? Én csak 2NE1 TV-ről tudtam, aminek volt külön BIGBANG TV-s, meg GD TV-s része. Vagy valami ilyesmi, de a Youtubeon nézegetve azért van elég videó ezzel kapcsolatban. Ezek szerint volt külön is, de nem hiszem, hogy nagyon sok részes lett volna. Láttam részleteket, de nem egyben és nem sorban. Nincsen kedvencem. Az egész imádnivaló. Akkor még annyira tényleg önmagukért voltak szerethetők a srácok. Nem azok a megcsinált idolok voltak. A régi szép idők.

15. nap: BIGBANG tag, akinek szívesen lennél a legjobb barátja
Lee Seunghyun, azaz Seungri drágám. Ez egyértelmű. Sokszor hangoztatom is, hogy mennyire fontos nekem és, hogy még ilyen messziről is ő a legjobb fiúbarátom. Bármikor képes felvidítani és biztos vagyok benne, hogy élőben is így lenne. Imádom őt!

16. nap: BIGBANG tag, akinek szívesen lennél a testvére
T.O.P, azaz Choi Seunghyun. Rendben, helyesnek tartom (ki nem?), az egy dolog, de számomra ő valamiért mindig is olyan volt, mintha a védelmező fogadott bátyám lenne.

Sziasztok! Mielőtt kitölteném a BIGBANG kihívás mai napját, szeretném megmutatni nektek a rajzot, amit Raug készített nekem. {kattints ide a rajzért} A semmiből ma megint feltűnt és ezzel a gyönyörűséggel kedveskedett nekem. Nehéz időkön ment keresztül és azt írta, hogy az én blogomat olvasta közben, ami elfeledtette vele a gondjait. Ezért mondom mindig, hogy ha már egy emberen segíthetek a blogommal, akkor megéri minden.

Hálás vagyok azért, hogy az én blogomat olvastad! Köszönöm a meglepetést, csodálatos lett, és nagyon jól esik, hogy így spontán gondoltál rám, ráadásul, hogy tudtad, Jiyonggal okozhatsz örömet nekem. Fantasztikus vagy! Keep fighting! Én mindig itt leszek, ha szükséged van bármire. Oh és szívesen segítek ám jobban megismerni a BIGBANG-et. ^w^

30 napos BIGBANG kihívás

1. nap: A BIGBANG dal, aminek köszönhetően VIP lettél
2. nap: Kedvenc BIGBANG dalod
3. nap: Kedvenc BIGBANG fotósorozatod

4. nap: Kedvenc G-Dragon frizurád

First of all, vegyük hivatalosra a figurát. Talán ciki, de nem nagyon tudok dönteni. Megesett már máskor is, hogy ezt kérdezték tőlem, de akkor sem tudtam túl konkrét választ adni. Ezt betudhatjuk annak, hogy Mérleg vagyok, azaz az összes jegy közül a leghatározatlanabb. Nagyon nehezen jutok döntésre, viszont ha egyszer sikerül, akkor örökké lojális maradok ahhoz a dologhoz, személyhez, bármihez. Vannak ugyan alkalmak, amikor sikerül hirtelen döntenem, de azok nagyon ritkák és csak abban az esetben fordulnak elő, ha valami (/ valaki) azonnal megfog, ahogy megpillantom. Ha rögtön nem szeretek meg valamit / valakit, akkor utána már nem is fogom soha igazán. Cipőt például csak az esetben vásárolok, ha azonnal megtetszik, ahogy ránézek. Másképp nem veszem meg. Na... jól elkanyarodtam a fő témánktól: Jiyong, I mean G-Dragon hajától. Elég nehéz választanom, ugyanis a sok förmedvény mellett azért akad olyan is, ami kimondottan tetszik. Amelyek a legjobban elnyerik a tetszésemet, azok mindig a természetes hajai, a feketék, vagy barnák. Szerintem mindig az a legjobb, ha természetes és egy kicsit hozza az átlagos formáját a hajára való tekintettel is. Ezzel szemben azonban szeretem a színeket és bírom azt is, amikor színpompás a haja, vagy éppen fehér. A barna-kék, szürkéskék, kék-rózsaszín, rózsaszín, barna-rózaszín és piros különösen jó volt, szerintem. Fazonra pedig a kicsit hosszítottabbak és felnyírtak (ebbe beletartozik a Fantastic Babys is). Az az érdekes, hogy a mai fiatalokon, a nagy "férfiakon" ha meglátom a felnyírt hajat, rosszul leszek. Jiyongon viszont más, rajta jó. Oké... felsoroltam szinte az összes haját, ami valaha volt. (Jól van, Cassie...) Végül jöjjenek a kedvenceim, azaz a "győztesek". Az egyik kedvencem az, amikor a felnyírt részen fekete, viszont a hosszabbra hagyott rész szőke. Az szerintem nagyon szuperül nézett ki. A másik pedig a My Heaven-ben, amikor össze van fogva. Magam sem tudom az miért jön be annyira, de tetszik és kész. Úgy mondanám, hogy amit bejegyzés elején is említettem, megláttam és rögtön megtetszett. Ez nem a "döntés" kategória. A legnagyobb kedvencemnek pedig a Heartbreakeres szőke, már majdnem fehér haját nevezném meg. Ez biztos, hogy részben magának a dalnak köszöhető, mert amikor még nagyon kezdetleges volt minden... nos azzal indult el sok minden (negyedik sor, utolsó). Végezetül megemlíteném, hogy haj- (és tetkó és kéz és Jiyong, (de ez most nem ide tartozik)) -fétisem van és a fiúkon régebben is a hajuk volt az egyik, amit először megnéztem. Szeretem az újdonságokat, változásokat és a meglepetéseket és Jiyong haja olyan mintha mindig egy meglepetés lenne, hogy milyen lesz. Már amíg ki nem hullik az összes a sok festéstől. (Úristen, ezen a képen századszorra is szakadok.) Kíváncsi vagyok, van-e még egészséges hajszála. Sebaj, én kopaszon is szeretni fogom. Lejjebb találtok pár képet a frizurákról, melyeket megemlítettem. Akárhogyan is legyen, a természetes sötét haja a legjobb.

Art never comes from happiness - mondják a bölcsek, akiket nem véletlenül nevezünk bölcseknek. Ez a mondás tökéletesen igaz. Bármi inspirálhatja az embert, de a legnagyobb műveket mindig a lelki fájdalom ihleti meg, mely a legtöbbször szívtörés.

Először a legújabb kedvenceimről, a drágáimról, tehát a SNUPER-ről szerettem volna csinálni a következő dizimet és el is kezdtem többször, de valamiért nem sikerült sosem úgy, ahogy szerettem volna. Ez nem azért van, mert ők nem fontosak számomra. Dehogynem! Ha bele is pusztulok, egyszer ők lesznek az oldal dizájnján. Ez egyrészt azért van, mert béna vagyok, másrészt pedig, mert soha senki és semmi nem fog annyira megihletni, mint Kwon Jiyong. Számomra az ihletet egy személy adja, méghozzá Kwon Jiyong. Az előző designomon is ő szerepelt, mely a "You melt my heart" címet kapta. Ezt "Pieces of my heart"-nak neveztem el. Múzsa? Olyan hülye szó, főleg egy fiúra, de most minek nevezzem? Az. A történeteimet is csak róla tudom megírni és a dizájnokat is leginkább róla tudom elkészíteni. Számomra a dizájnok legtöbbször tényleg művészetnek nevezhetők. Nem azért, mert annyira gyönyörű, mint egy festmény, hanem mert én mindig igyekszem azokat az életemhez, kedvemhez, lelki állapotomhoz igazítani és kifejezni vele azokat, nem csak betenni egy semmitmondó tucat képet. Hát nem erről szól egy műalkotás is?

Elemezzük tehát a "művemet". A fejlécen természetesen Jiyong található és a "You will always be mine" felirat. Ez nem egoizmus és több féle módon lehet értelmezni. Számomra mindig is az enyém lesz olyan értelemben, hogy a szívemben rabként fog sínylődni az idők végezetéig... vagy ha megfordítjuk a szemszögeket, Jiyong is mondhatja azzal az üzenettel, hogy sosem fogok szabadulni az érzés elől. Ez a sötétebb rózsaszín, vagy lila(?)... sötét magenta(?)... nem tudom, ennyire nem értek a színárnyalatokhoz, de szerintem illik ehhez a témához. A fejlécen még megtalálhatóak a szívem darabkái is, melyek aprók és nagyon sok van belőlük. Végezetül a linkek felett és alatt két mondat található, melyek spontán jöttek egészen a szívecskémből: "You taught me what love is" és "You're worth every teardrop". Ezt annyira nem vesézném ki, szerintem érthető. Ha valaki még lát benne valamit, nyugodtan írja meg. A többi értelmezését rátok bízom, ha felfedeztek még valamit. Ezt hoztam ma. Azt mondanom is felesleges, hogy amellett, hogy ennyi mindent rejt a dizájn és egyenesen szívemből jön - ahogy soha -, most sem vagyok kibékülve vele. Magával azzal ahogy kinéz, nem az üzenetével. Remélem azért nektek tetszik az új kinézet. Annyit még hozzátennék, hogy kicsit talán melankólikusnak hat, de én ezt mégsem szomorú szívvel csináltam.

Hogy ne csak ennyiből álljon a bejegyzés, gondoltam hozok nektek egy kis zeneajánlót. Ezt a Tumblr-ön találtam, mint szinte az összes tesztet. A lényege, hogy véletlenszerű lejátszásra kell állítani a telefont, vagy bármit és leírni az első 10-et, ami kijön. Nem nagy dolog, de gondoltam így is tudok nektek mutatni pár dalt, amit én szeretek. Hátha nektek is megtetszenek majd.

Shuffle Tagging Game

Aki megjelölt: Saját magam (forever alone... lol)
Jelöltjeim: Minden kedves cserém, akinek kedve van hozzá.
Szabályok: Állítsd a zenelejátszódat véletlenszerű lejátszásra és írd le az első 10 dalt, ami kijön, aztán jelölj meg 10 embert.
01. BIGBANG - Wrong Number
02. Hello Venus - Wiggle Wiggle
03. Seungri - Come To My
04. 9MUSES - News
05. CNBLUE - Intuition
06. Daesung - Look At Me Gwisun
07. Sistar19 - Gone Not Around Any Longer
08. After School - Dressing Room
09. Orange Caramel - The Gangnam Avenue
10. Jang Woo Young - Sexy Lady

Saját fordítás!
Forrás: Tumblr

De~ de... megint ugyanaz a fos ömlik mindenkinek a szájából, illetve "agyából". Erre szoktam azt mondani, hogy "wow~ a s*gged biztos féltékeny a szádra a sok sz*r miatt, ami kifolyik rajta". Olyan édesek az emberek, hogy még mindig próbálkoznak. Vagy inkább "már megint"? The same old story again. Nincs olyan sok kedvem megint ezzel foglalkozni, de azért a véleményemet elmondanám. Vagyis nem is a véleményemet, hanem sokkal inkább a tényeket amelyek tudatában mindenki befoghatja a büdös pofáját. Elegem van belőle, hogy én vagyok az udvarias és igyekszem kulturált módon lerendezni. Most az egyszer nincs kedvem a tőlem megszokott módon, illedelmes választ adni. Azt fogom leírni, ami először az eszembe jut bármiféle szépítés nélkül, szép kis csillagokkal. Túl sok az idióta manapság. A zárás pont ezért volt még, mert túl sok ilyen gyűlölködő nyomorék írt nekem, akiknek olyan szánalmas és unalmas életük van, hogy feltétlenül bele kell szólniuk az enyémbe. Újból azonban nem fog előfordulni, hogy ezek miatt még csak szünetet is tartsak. Már egyszer megemlítettem, hogy én azt teljesen megértem, hogy az ő vécén lehúznivaló életük helyett inkább az enyémmel foglalkoznak. Egyértelmű, hogy én érdekesebb személy vagyok az összesnél, de ettől függetlenül akkor illik megszólalni, ha a Queen, azaz én kérdezek bárkit is. Nem emlékszem, hogy kikértem volna bárki véleményét arról, hogy mit csinálok rosszul, illetve jóst sem fogadtam fel, hogy elárulja a jövőmet. Továbbá, hogy a magukat nagyon bölcsnek titulált tirpák gyökerek tudassák velem, hogy ÉN mit érzek. Mert ugyebár mások mindig jobban fogják tudni, hogy mit érzel, mit szeretsz és mit szeretnél tenni az életedben. Ez mindigis így lesz, szokjon hozzá mindenki. Mások mindig jobban fognak tudni rólad mindent, mint te magad. Így megy ez. x3

Kezdjük ott az egészet, hogy én szeretem Jiyongot. Te nem hiszed el. Oké. Nem érdekel, hogy nem hiszitek el. Nem célom bizonygatni senkinek semmit. A te magánügyed, ha nem hiszel nekem. A véleményedet ezzel kapcsolatban nem kértem. Le is sz*rom, hogy te mennyire nézel hülyének. Csak nyugodtan. Ezt attól függetlenül megtarthatod magadnak. Senki az én világon nem kért rá, hogy kommentáld az én életemet és cselekedeteimet. Nem kell az oldalamra feljérnod, ha nem tetszik. Tudom azt is, hogy miért teszitek mégis. Annyira szánnivaló sz*rkupac az egész életetek, hogy meg vagytok szomorodva és ezt feltétlenül ki kell tölteni máson. Jelen esetben rajtam. Pont ezeket hívja az angol nyelv "bully"-nek, amit én mérhetetlenül elítélek. Tehát ha hülyének nézel és nem hiszel nekem, oké. Ez a véleményed, de tartsd meg magadnak, méghozzá a végbeledben. Még csak ne is síkosítsd, hogy kellemesen fájdalmas legyen, amikor feldugod magadnak. Jiyong pedig dél-koreai, ahogy nagyjából az összes sztár ezen az oldalon. Az a saját szegénységi bizonyítványod, hogy lekínaizod őket, így nem is haragszom érte. Magadat minősíted, cukibogaram. Meg azt, hogy te európai vagy, azaz egyértelműen német.

Mint már említettem, nem fogadtam fel jóst, hogy jövendöljön nekem. Azt hiszitek én nem vagyok vele tisztában, hogy soha nem leszünk együtt? Mindig ez a legviccesebb része az egésznek. Az ilyen utálkozók mindig azt hiszik, hogy én egy álomvilágban élek és azt hiszem, hogy csodás jövőnk lesz Jiyonggal. Nem. Fogjátok már fel végre, hogy én TUDOM, TISZTÁBAN VAGYOK VELE, SIKERÜLT FELFOGNOM, hogy soha nem leszünk együtt. Soha nem is mondtam komolyan, hogy majd együtt leszünk. A Tesco mellé pedig ne költözzön, mert az messze van tőlünk. Inkább ide a kis ABC mellé, ami 3 percre van. xD Attól függetlenül viszont, hogy nem leszünk együtt, én szeretem őt. Igen, az igaz szerelem már olyan ritka magapság, mint 15 éves iPhone nélkül. Ettől függetlenül én feltételek nélkül szeretem őt. (Nem hiszed el, oké, most nem ez a lényeg.) Kitartok mellette egy életen át. Nem mondom, hogy nem lesz pasim, vagy majd nem állapodok meg valaki mellett, mert az életemet attól még valahogy folytatnom kell, de a szívemben örökké ő lesz. Azt senki nem látja, hogy mi van a szívemben, csak, hogy 1000szer leírtam már. Egy napot nem bírnátok ki ezzel az érzéssel, amit én már lassan 4 éve átélek.

Jobb, ha megjegyzitek, hogy ez itt még mindig az én oldalam, szóval hiába jöttök ide utálkozni. Itt biztosan nem nyerhettek. Nektek lenne jobb, ha erről leszoknátok és inkább ti nőnétek fel. Szerintetek feltétel nélkül szeretni gyerekes dolog, de más oldalára járni és kioktatni, meg beszólogatni neki, nagyon érett jellemre vall. Bizony. xD Sebaj, ez is csak azt mutatja, hogy gond van az agyatokkal. Egyébként tudom, hogy egy sleppből vagytok. Szerepjáték... hmm... oké, bevallom tőlem sem áll távol a dolog, de én inkább a saját életemen dolgozok és nem kitalált karaktereken. Hupsz~ ez megint csak az én igazamat támasztja alá, azaz, hogy olyan siralmas az életetek, hogy egy másikban éltek inkább. T_T (Más rpgsek nem kell, hogy magukra vegyék.) Remélem nem baj, ha nem sajnállak titeket. Az én életem követhetitek nyugodtan a blogomon keresztül, ha elkussoltok. Felőlem nyugodtan növelhetitek a látogatottságomat és segíthettek népszerűsíteni a blogomat. Viszont ha nem vagytok képesek megtartani magatoknak a hülyeségeiteket, takarodjatok innen. Ha szeretnétek, a szemembe is mondhatjátok. Én nem leszek olyan szánalmas, mint ti. Felőlem lehettek élőben is nagyemberek. Kijelölök majd egy időpontot és helyet, amikor találkozok az egyik haverommal, ugyanis miattatok nem fogok feleslegesen elindulni otthonról. (Valószínűleg május végefelé, mert addig nem érek rá pitiáner dolgokkal foglalkozni.) Aztán ha benne vagytok, élőben is meghallgatom és lesz*rom a véleményeiteket, ha gondoljátok.

Az pedig nagyon vicces, hogy próbáltok lebeszélni róla. Azon rendesen a hasamat fogom a nevetéstől. Drágáim... please. xD A barátaimra nem hallgatok. A saját anyámra nem hallgatok. Mond valamit és direkt csak azért is csinálom. Miből gondoljátok tehát, hogy pont a ti szavaitokra adok majd? Még ha meg is viselne ez a sok baromság, akkor se mondanék le róla. Kwon Jiyong a szerelmem, Kwon Jiyong az életem. Nem fogom feladni őt soha, pláne nem ilyen szánalmas kis senkik miatt. Ezzel én cseszek rá, ez az én életem, amibe nincs joga beleszólni senkinek.

A panaszkönyvbe ezentúl csak regisztráltak írhatnak, ugyanis rájöttem, hogy a cassieteddyjeim az egyetlenek, akiknek van joguk is panaszkodni. Ha másoknak valami problémája van, engedély megadva, hogy elhúzzon a jó retkes k*rva p*csába. Mehetnek a falhoz. Ezentúl törlök minden ezzel kapcsolatos "panaszt", mert nagyon unalmasak vagytok és nincs szükség a spamjeitekre. Bye-bye.

Mileytól küldeném nektek a Robotot. Ha nem érted, sz*r ügy, nézz utána. ;3
You mistake the game for being smart. Stop trying to live my life for me.

U.I.: Az egyetlenek, akiktől bocsánatot kérek a stílusért, azok a cassieteddyjeim. Ne haragudjatok, hogy ezt kellett olvasnotok, de túl sok a hülye eme kicsiny bolygón. Szép napot nektek!